Amelia az igazságnak szentelte az életét (sajnos). Megszállottan harcol az igazságért, pontosabban amit õ az igazságnak gondol, bárki bármi mást is állít. Ugyanakkor meglehetõsen ügyetlen, szeleburdi és kétbalkezes.

Amelia szemében Lina hõs. Ugyan erõszakos és pusztító hõs, de az igazság hõse. Amelia példaképül választotta Linát, s minden vágya hogy olyan erõs és hatalmas varázsló legyen mint õ. A gondolat hogy Amelia olyan varázslatokat ismerjen mint a Dragon Slave, még Linát is elborzasztja.

Amelia azután csatlakozik Linához, miután az igazság védelmében romba döntötte apja kastélyának egyik szárnyát ("Az igazság mindig gyõz, tehát aki túléli, annak volt igaza. Fireball!"), és úgy gondolta jobb ha tapasztalatot gyûjt, és egy rövidebb ideig távolmarad otthonról. Azóta is Lina hû társa és rajongója, néha pedig hasznos szövetségese.

Amelia specialitása a Fehér Mágia, de magasszinten ismeri a Sámánizmus Lélek Tan varázslatait is (egyesek szerint többet is tud mint kellene). Ráadásul saját varázslatokat is kifejlesztett, pl. a Visfrank varázslatot, amely az igazság fénylõ megtestesülése egy pár boxkesztyû képében ^_^""...
Amelia a Trilógia folyamán rengeteget fejlõdik. Eleinte kétbalkezes, folyton orraesõ szerencsétlenség, a vége felé azonban szinte csak a kedves hülyeség marad. Megtanulja irányítani saját magát (többé-kevésbé), sõt, mágikus képességei is rohamosan növekednek. Képes a Rescurrection varázslatra, sõt, Gaav-flare-t is varázsol...
Másik jellemzõ változás a kapcsolata társaival. Lina iránti rajongása megmaradt, azonban már nem annyira feltétlen. Nagyon is tisztában van Lina jellemének foltjaival, és ismeretségének hátrányaival. Ugyanakkor fülig beleszerelmesedett a mogorva Zelgadissba, annak minden külsõ "hibája" ellenére.